Ez a plakát bizonyítja, hogy ma már a multicégeknél a profitérdek nem elsődleges, hanem kizárólagos szempont. Felvidékről tömegesen jönnek át vásárolni - elsősorban a Csallóközből - az említett győri plázába. Az ún. Szlovákiában az összes multicég - simulékonyan igazodva az állam kisebbségüldöző, magyarellenes filozófiájához - következetesen mindent tótul ír ki. A telefontársaságok még odáig is elmentek, hogy a telefonokat nem lehet magyar nyelvűre beállítani, csak tótra, angolra, németre, csehre, lengyelre, oroszra, kínaira, malájra meg zulu nyelvűre. Mielőtt átkoznánk és sovinizmussal vádolnánk ezeket a cégeket, arra a megállapításra kell jutnunk, hogy egyáltalán nem tót cégekről van szó. Ezek szinte kizárólag soknemzetiségű külföldi nagyvállalatok, sőt, általában ugyanazok a multicégek, amelyek Csonka-Magyarországon is mindannyiunk "örömére" (pl. dinnyetermelők, tejtermelők stb.) jelen vannak.

Felvetődhet a kérdés, mégis mi az oka annak, hogy egy-egy cég más-más "üzletpolitikát" folytat egyes országokban. Ennek világos oka van: a multikra nehezedő nyomás a tót kormányzat részéről, amely nyomásnak ezek a külföldi cégek szívesen engednek: meg akarnak felelni a vezetésnek, nehogy anyagilag rosszabbul járjanak.

A Csonka-Magyarországon tapasztalható ellentétes folyamatra szintén a profitérdek adhat magyarázatot. Amíg "Szlovákiában" a színmagyar Csallóközben is kizárólag tótul hirdetnek/működnek a boltok, addig nálunk semmiféle ilyen nyomás nem nehezedik a boltokra. A nálunk található határ menti áruházak így, engedelmeskedve a tót nyomásnak, alkalmazkodva a magyar nyelv eltüntetési kényszeréhez a "Szlovák Köztársaság" felől átáramló - és egyébként 90%-ban magyar anyanyelvű - vendégeket tót nyelvű óriásplakátokkal csábítják a fogyasztásra.

Amíg pl. a dél-komáromi Tesco teljesen kétnyelvű, addig a gútai, érsekújvári vagy vágsellyei Tescóban nem találkozunk magyar feliratokkal. A győri eset kitűnő példája annak, hogy a hazánkban működő külföldi üzletláncok kizárólag a profit önző szemüvegén keresztül szemlélik Magyarországot, s a magyarokban nem látnak mást, mint fogyasztókat. Természetesen ez a tótok esetében sincsen másként, azzal a különbséggel, hogy ott elvárások is vannak ezekkel a cégekkel szemben. Talán eljött az ideje, hogy mi is elvárásokat támasszunk a hazánkban működő külföldi áruházláncokkal szemben, mondjuk olyanokat, hogy az ún. határon túli magyarlakta régiókban igenis szíveskedjenek hirdetéseiket, plakátjaikat, bolti felirataikat magyarul is feltüntetni.

(Felvidék Ma nyomán Kuruc.info)