Van, hogy Isten fegyvert ad a kez�nkbe, hogy azzal v�dj�k meg orsz�gunkat, becs�let�nket, hit�nket… Sok magyar f�rfinak kellett csal�dj�t h�trahagyva a frontra mennie. Nek�nk fogalmunk sincs milyen �rz�s lehet a csal�df�nek a csal�dot otthagyni a tudattal, hogy az ellens�g karmai k�z� ker�lhetnek szeretteink. Ehhez hasonl�t (most) nem kell �t�ln�nk. Nincs sz�ks�g �ldozathozatalra. Nek�nk most a legnemesebb feladat “jutott”. �p�tkezn�nk kell. �p�tkezni, dolgozni, k�nnyebnek hangzik mint meghalni a haz��rt. Ez egy �r�k k�rd�s. Ha fegyverrel k�ne megv�deni a haz�t, lehet, hogy e sorok f�rfi olvas�inak egy r�sze nem t�tlenkedne �s ahogyan a t�rt�nelem folyam�n mindig, ak�r t�bbsz�r�s t�ler�vel is szembe menne. A magyar nem v�ltozik. Ha fegyvert kell ragadni, ha k�zeledik az ellens�g, akkor mint Atilla, �rp�d vagy M�ty�s serege, meg�ll�thatatlan er�vel t�r el�re. De b�keid�ben… B�keid�ben nem viselkedt�nk ilyen vit�z�l. Ma sem. Azon t�megek akik adott eseteben fegyvert ragadn�nak, b�keid�ben sodr�dnak… Ez a magyars�g sz�m�ra a legnagyobb kih�v�s �s ezt kellene valahogy el�rni, hogy amikor nem fegyverrel hanem munk�val, sz�vvel, l�lekkel kell megv�deni a hat�rt, akkor is megvesztegethetetlen�l, megf�kezhetetlen�l t�rj�n el�re a nemzet.

A h�bor� nem romantikus dolog

A helyett, hogy a magyars�g arra �rdemes r�sze h�l�t adna Istennek, hogy nem kell csal�dtagjainak jajvesz�kel� seg�lyki�lt�s�ra gondolnia am�g a fronton van, magyars�g�t, �seit szembek�pve sodr�dik. Sodr�dik, ahogyan k�v�nj�k akik r�nk t�rtek 90 �ve. Nagyon m�lyen vagyunk. �breszt�! Mondhatn�m, de ha nem hatnak r�d azok, akik �let�ket a nemzet szolg�lat�ra �ldozt�k, �n mi�rt hatn�k?