Mahmud Ahmedinezsád tagadott, néha kitért a válaszadás alól, de egészében véve barátságos volt, amikor Nicholas D. Kristoffal, a The New York Times riporterével beszélgetett amerikai útja során.

Az interjú kifejezetten enyhén kezdődött: „Először is szeretnék üdvözölni minden nézőt és olvasót: a Mindenható áldása kísérje önöket” – mondta az iráni elnök. A hangulatot azonban hamarosan elrontotta az országban fogvatartott túrázók kérdése (a beszélgetés néhány órával a két amerikai szabadon engedése előtt zajlott). Ahmedinezsád némileg felháborodva közölte, ezek az emberek illegálisan sértették meg Irán határait, ezért megérdemelnék a büntetést – nem csak náluk, de a világ bármelyik országában. „Ha egy iráni állampolgár amerikai vizekre tévedne engedély nélkül, vajon a hatóságok azt mondanák, biztosan csak hajókázik, és rögtön útjára engednék? Természetesen nem” – magyarázta.

A kisebb súrlódást azonban újra békülékenyebb hangnem követte. Ahmedinezsád szisztematikusan tagadta, hogy országa bármilyen fejlesztést is eltitkolt volna az atomenergia ügynökségek elől, és végig ragaszkodott hozzá, Irán a legteljesebb mértékben a nemzetközi törvények szerint jár el. Megismételte ugyanakkor ajánlatát, miszerint ha az Egyesült Államok hajlandó 20 százalékosan dúsított uránt biztosítani, az iszlám köztársaság „már ezen a héten” felhagy atomprogramjával. „Egy ilyen vásárlással sokkal jobban járnánk. Olyan ez, mintha az ember autót szeretne venni, de senki nem hajlandó neki eladni az árut. Ha kocsit akar, saját gyárat kell építenie – ami jóval nagyobb költséget jelent” – fogalmazott. Ugyanakkor az atomenergia körüli kérdéskört is Amerikát bíráló tirádával zárta le. „Egy 5-7 ezer nukleáris fegyverrel rendelkező alakulatról beszélünk… megteheti ez az állam, hogy másoknak megtiltja a fegyverkezést? Igazságos ez? De nekünk nem ez a célunk, mi békés módon kívánjuk hasznosítani az uránt. Azt mondják, ezt sem tehetjük meg, mikor ők korábban háborúban is bevetették az atomenergiát” – mutatott rá.

Az iráni elnök úgy véli, Amerika számára országa egyszerűen ürügy, egy külső veszélyforrás, mely segít elterelni az emberek figyelmét a hazai gondokról. Az egészségügyi rendszer gondjai, pénzügyi nehézségek, magas munkanélküliség, az oktatás csökkenő színvonala – vidáman sorolja a problémákat. Mindezekért nem Irán a felelős, Amerikának azonban szüksége van ellenségre. Valójában azonban az Egyesült Államok az, mely ellenségesen viselkedik: elfoglalt egy szomszédos államot, fegyveres beavatkozással fenyegetett, szankciókat hozott Irán ellen. „Mi szeretnénk barátok lenni, de nehezen megy, ha fegyvert tartanak a fejünkhöz” – magyarázza. Amerika a demokrácia bástyájának képzeli magát, ez azonban nem feltétlenül igaz, véli az elnök. Ott sem dönthetnek az emberek minden kérdésben sorsukról: ha választhatnának, valóban Irakra és Afganisztánra költenék adódollárjaikat? Valóban odaküldenék meghalni fiaikat és lányaikat? „Iránban jóval többet számít a nép szava: tanár voltam, párton kívüli, mégis elnöknek választottak. Hadd kérdezzem meg – lehetséges lenne ez az Egyesült Államokban? Lehetséges, hogy 300 millió ember nézeteit mindössze két párt képviselje?” – kérdezte Ahmedinezsád.

Ahmedinezsád megértést és párbeszédet tanácsol a rendőri erőszak helyett szíriai kollégáinak. Az iráni tüntetők esetében azonban „teljesen más a helyzet”, magyarázza. Mindössze harminchárom halálesetről tud (az ellenzék szerint ennek többszöröse a valós adat), ennek nagy része pedig a biztonsági erők és ártatlan bámészkodók közül került ki. „Apró kisebbség” – mondta az elnök a Teherán utcáit hetekre elfoglaló tömegről, a börtönben ülő ellenzéki politikusokra vonatkozó kérdésre pedig egyszerűen nem válaszolt. Neda Soltan, a leghíresebb áldozat is szóba került. Ahmedinezsád sajnálkozását fejezte ki a fiatal nő halála miatt, azt azonban vehemensen tagadta, hogy a kormányerőknek közük lett volna hozzá. „Nem új dolog ez. Azt mondják az embereknek, egy rövid filmben fognak szerepelni. Ez megtörténik, aztán elhagyott helyre viszik, majd megölik őket” – ez játszódott le itt is. Hogy ki és miért készít ilyen felvételeket, és hogy hogy került a BBC-hez, az nem derült ki az elnök válaszából.

Iránban kevés az ellentét, válaszolta az iszlám köztársaság vezetője Kristof kérdésére. A büszke, több ezer éves perzsa nép átküzdötte magát a nehézségeken, melyeket a nyugati világ állított elé: a „bénító korlátozásokat” nem véletlenül nevezték így. „Vessünk egy pillantást a két ország gazdaságára: melyiket fenyegeti komolyabb krízis, az Egyesült Államokét, vagy Iránét?” – kérdezi. Nemzete azonban nem haragtartó. „Mi igazán szeretjük az Egyesült Államok népét, úgy, mint minden más országét a világon. Szeretnénk, ha minden nemzet együtt tudna működni. Egyik sem áll a másik felett, nincsenek gazdák és rabszolgák. Biztonság, siker és állandóság – ezt kívánjuk a Föld minden lakójának. A siker és a biztonság azonban csakis kétoldalú és őszinte együttműködésen keresztül érhető el – amire mi mindig készen állunk” – fejezte be nyilatkozatát az elnök.

(MNO)